Amikor a fülhöz hanghullámok érkeznek, azok összegyűlnek a külső hallójáratban és a dobhártya felé haladnak, amit rezgésbe hoznak. Ezáltal a hanghullámok felerősödnek és elektromos ingerekké konvertálódnak a belső fülben. Az ingerek a hallóidegeken keresztül jutnak el az agyba, ahol kialakul a hangérzet.

Minél nagyobb a hangnyomás (a hanghullámok kilengése), annál hangosabb hangként érzékeljük – de a hangerő tényleges érzékelése nem csak a hangnyomástól függ, hanem a frekvenciától is. A frekvencia a másodpercenkénti rezgések száma, és a hertz (Hz) a mértékegysége.

A hallható frekvenciatartomány 16 Hz és 20 000 Hz közé esik, és a nagyon magas és nagyon mély hangokat kevésbé érzékeljük hangosnak, mint a közepes frekvenciájúakat. Így különböző frekvenciájú hangokat akár ugyanolyan hangosnak érzékelhetünk, miközben más a hangnyomásuk. A hangérzékelési tartomány ábrán látható az ember által érzékelhető hangnyomás- és frekvencia-tartomány. A pszichoakusztika foglalkozik ezzel a területtel (a mérhető hang és a hang érzékelése, illetve feldolgozása), ami két tudományterület, a fizika és a fiziológia közé esik.

1000 hertzen az ember által érzékelt hangnyomástartomány 0,00002 pascal és 20 pascal közé esik. Mivel ez egy milliószoros tényező, logaritmikus mértéket alkalmaznak a hangszint meghatározásához (a decibelt), hogy egyszerűbb legyen a tartományt kifejezni. 10 dB szintnövekedést dupla hangerőnek érzékelünk, a hangforrások megduplázása pedig 3 decibellel emeli meg a hangerőt. Ezen felül a mérési távolság vizsgálata és meghatározása is szükséges ahhoz, hogy a valós hangnyomásszintet meghatározzuk.

Annak érdekében, hogy mérhető formában, a hangnyomás (dB) értékével legyen meghatározható az emberi fül hangosság-érzékelése, szűrőket alkalmaznak, ami kiemel egy adott frekvenciatartományt, a nagyon alacsony és a nagyon magas frekvenciákat pedig lefelé korrigálja.

Az A-kiemeléssel mért hangnyomás jelölése a dB(A). Amikor csak decibelt írunk a hétköznapi szóhasználatban, olyankor legtöbbször a dB(A)-t értjük alatta, mindazonáltal ez hivatalosan két különböző mértékegység. Még csak nem is válthatóak át egymás közt, mert az értékek meghatározásához a frekvenciatartománnyal is kalkulálni kell. 

A hanghullámokat, amelyeket zavarónak érzünk, zajnak hívjuk. A zaj tehát nemkívánatos hang. Azonban a hanghatást nem csak a hangok karakterisztikája, tehát a hangerő, az időtartam és a frekvencia határozza meg, hanem függ az egyén szubjektív megítélésétől is, ugyanis mindenkinek más a hangérzékelése. Például egy hangos rockkoncert az egyik embernek kellemes lehet, míg másnak akár a halk zene is zavaró.

Halláskárosodást okozhat nagyon erős (egyszeri 150 dB) vagy krónikus (hosszútávú, 85 dB feletti) hanghatás, azonban sokkal gyakoribbak a kevésbé bántó mindennapos zaj okozta hallásproblémák.

A krónikus zajártalom pszichés problémákhoz vezethet, mint a koncentráció vagy alvás zavara, stressz, csökkent ellenálló-képesség, nem is beszélve az általános testi tünetekről. Rendszeres, 65 dB-es zajnak kitettség esetén 20 százalákkal magasabb a szívroham kockázata, mint 50-55 dB-es hanghatásnál. Mint ökölszabály, hivatalosan a normál háttérzajt egy csendes szobában 30 decibelben határozzák meg. 50 decibeltől a háttérzaj eléri egy beszélgetés hangerejét, ami már terhelést jelent a szervezetnek.

Az ASMR rövidítés az "Autonomous Sensory Meridian Response", azaz "önkénetelen idegi-érzéki válasz" kifejezést takarja, de magyarul is inkább ASMR-ként terjedt el. Ez egy kellemes, bizsergető érzés, ami a tarkótól indul és végigborzongatja az egész testet. Bizonyos ingerek, ami lehet vizuális, akusztikus vagy érintéses stimuláció, kiváltják ezt a bizsergető érzést, kellemes borzongást. A kifejezés a 2010-es évek eljén lett népszerű, amikor divattá vált az ASMR videók készítése.

Ezeknek a videóknak a nézése elvileg megnyugtató hatású, kellemes hanghatásai és ismétlődő történései révén váltja ki egyesekből az ASMR érzést. Mivel az élet épp elég zajos és a mindennapos stressz állandó társunk, szeretnénk lehetőleg békés és relaxáló pillanatokat biztosítani eszközeinkkel. Nem csak azáltal, hogy termékeink nagyon csendesek, hanem azzal is, beépítésük megnyugtató, szinte bizsergető élmény.

A süketszoba egy olyan laboratóriumi helyiség, amely elnyel minden, emberi fül számára érzékelhető hangot, ezáltal az abszolút csend  helye. Ezt a csendet a kamra falainak, padlójának és mennyezetének hangelnyelő borítása teszi lehetővé, emellett a szobát nagyon vastag betonfal veszi körül, ami elszigeteli a külső zajoktól. Mi arra használjuk ezeket a szobákat, hogy lemérjük termékeink hangerejét, hogy aztán a csendes működésre fókuszálva fejleszthessük őket.

A süketszobának nagyon különös a hatása az emberre. Mivel teljes benne a csend, nincs környezeti zaj, itt az egyetlen zajforrás az ember saját szervezetének a hangja, egy idő után például hallható a vér áramlása a fülben. Ráadásul az emberi elme többek között a környezeti zajok alapján tájékozódik a térben, így a hangok hiánya kifejezetten kellemetlenné, zavaróvá válik egy idő után. Van is egy olyan legenda, hogy senki nem képes 45 percnél többet elviselni egy süketszobában. A youtuber AlexiBexivel küldetésünkké vált, hogy utánajárjunk ennek a mítosznak!